Ferencz József keserűvíztelep

Délbudai keserűvíz

Kép forrása: 
http://www.baber.hu/keseruviz/index.html
Leírás szerzője: 
Babér
Ferencz József keserűvíztelep

A képen a "Ferencz József keserűvíztelep" termelőkútjai láthatóak Dél-Budán.

A dél-budai keserűvíz a Budai-hegység és a Tétényi-fennsík közötti lapály területén képződő természetes gyógyvíz. A keserűvíz egyike Magyarország egyedi természeti kincseinek. Ez az ásványvíz csak igen speciális geológiai körülmények mellett, különleges geokémiai folyamatok hatására képződik, világszerte ritka képződmény. Hasonló kémiai összetételű gyógyvizet Németországban mesterséges úton állítanak elő és forgalmaznak a gyógyszertárak (Kissinger bitterwasser).

A keserűvizet sekély (5−8 m mély) kutakból termelik. A területen lemélyített, nagy számú, termelésre alkalmas aknakút közül egyszerre mindig csak néhány üzemel.

A keserűvíz-termelés az utóbbi 50 évben három telepen történik. Keletebbre, Őrmezőn helyezkednek el az „Apenta”, és a vele szomszédos „Ferencz József” keserűvíztelepek, míg a nyugatabbra levő Őrsödi-lapályon elkülönülő nagyobb területet alkot a Hunyadi Jánosról elnevezett keserűvíztelep.

A sekély kutakból kitermelt gyógyvíz jelenleg „Hunyadi János” és „Ferencz József” keserűvíz néven kerül palackozásra. A gyógyvízek forgalmazói az ÉLPAK és a MEDAQUA Kft. (lásd www.elpak.hu). Az Apenta Üdítőital- és Ásványvíz Kft. (lásd www.apenta.hu) keserűvizet nem termel a tulajdonában álló területrészeken, márkanevén mély termálkútból származó karsztvizet forgalmaz, asztali ásványvízként.

A XX-ik század elején még igen nagy volumenben folyt a keserűvíz termelése és palackozása. A tágabb térségben (több területen) több mint 10 márkanéven végeztek gyógyvíz-kitermelést. A távolabbi keserűvíz-telepek (pl. a jelenlegi Tétényi-úti kórház helyén lévő Aesculap-keserűvíz és a budaőrsi Pálma-keserűvíz) már sok éve elszennyeződtek, területük beépítésre került, így a megmaradt keserűvizes területek védelmének kiemelt fontosságot kellene tulajdonítani.

Az elvégzett felmérések kimutatták, hogy a három hagyományos keserűvíz-telepen kívül eső mélyebb részeken kívül is volna lehetőség hasonló típusú keserűvíz kinyerésére. A Hunyadi-teleptől ÉNy felé (az autópályán is túlnyúlóan) van potenciális lehetőség keserűvíz-termelésre, a termelőkutaktól DK felé pedig a Keserűvíz utca másik oldalán még látszik is az eltömedékelt kutak helye.

A keserűvizet tartalmazó területek „sérülékeny vízbázis”-nak tekintendők. Ez azt jelenti, hogy a keserűvizes kutakból kitermelt víz olyan rétegekből származik, amelyek káros emberi tevékenység hatására belátható időn belül elszennyeződhetnek. Emiatt már a termelés megkezdése óta kijelöltek a keserűvizes telepekhez védőterületet az 1876. évi első magyar védőterületi törvény meghozatala után (Schréter Z.). A Hunyadi János, Ferencz József és Apenta keserűvíz-telepek kijelölt védőterületei a múlt századelő óta a város terjeszkedésével párhuzamosan húzódtak egyre összébb. (Természetesen a csökkenő termelés és a növekvő vízföldtani ismeretek is közrejátszottak a védőidom-határok méretének változásában.)

A keserűvíztelepek területén a telekkönyvi lapokba is bejegyezték a Vízügyi Igazgatóság kérelmére a korábbi védőterületet mint jogilag jelentős tényt. Ezenkívül a Hunyadi-telep területe „Fővárosi jelentőségű természetvédelmi terület” besorolást is kapott a botanikai értékei miatt. A speciális szikes jellegű flóra és fauna megléte ezen a területen egyértelműen a vízföldtani adottságok hatására alakulhatott ki és maradhatott meg napjainkig. A keserűvizes terület telekkönyvileg jelenleg elég sok ingatlan területére esik. A termelőkutak környékén legtöbb esetben a XI. kerületi Önkormányzat a tulajdonos, illetve számos telek magánszemélyek tulajdonában van. Az őrmezei területen az Apenta Kft. tulajdonában van a keserűvíz-tároló terület egy része.

A keserűvizek jellegének és keletkezésének megismerése a magyarországi hidrogeológia egyik legelső kutatási feladata volt. Az első vízkémiai elemzésük 1856-ból való. A keserűvíz-képződés klasszikus elméletét 1868-ban állította fel Szabó József, ezt a továbbiakban Schafarzik Ferencz, majd Vendl Aladár tökéletesítette. A terület vízföldtani, mérnökgeológiai és kémiai jellemzésével az eltelt időszakban számos ismert magyar hidrogeológus és tervezőintézet foglalkozott.

Szerző által felhasznált források: