Kromoszóma-rendellenességek in vitro vizsgálata emlősökön

Kép forrása
http://static.light-kr.com/images/research/chromosome.jpg
Leírás szerzője
KÖRINFO

A VIZSGÁLATI MÓDSZER ELVE:
Sejttenyészeteket kezelnek a vizsgált anyaggal mind metabolikus aktiválóval, mind anélkül. Meghatározott időközönként metafázis blokkoló szerrel (például Colcemid® vagy kolchicin) kezelik a sejteket, majd az összegyűjtött, megfestett és metafázisban lévő sejteket mikroszkóp segítségével elemezni kell, azért hogy akromoszóma-rendellenességet megvizsgáljuk.

A kísérlethez felhasznált állatok:
Rendszerint patkányokat, egereket és kínai hörcsögöket kell használni, jóllehet bármilyen megfelelő emlős használata lehetséges. Fiatal, egészséges, ivarérett, kísérleti célokra tenyésztett laboratóriumi állattörzsekből származó állatokat kell használni.
Az állatok elő
készítése:
Az egészséges, fiatal, ivarérett állatokat véletlenszerűen kontroll- és kezelt csoportokba osztják. A ketreceket úgy kell elrendezni, hogy minimálisak legyenek az elhelyezés miatti esetleges hatások. Ezt követően az állatokat egyenként azonosítják. Az állatokat legalább öt napig szoktatják a laboratóriumi körülményekhez.
Dózisok előkészítése:
Az adagolás előtt a szilárd vizsgált anyagokat fel kell oldani vagy szuszpendálni megfelelő oldószerekben vagy vivőanyagokban, és hígítani, ha szükséges. A folyékony vizsgált anyagok közvetlenül adagolhatók vagy hígíthatók. A vizsgált anyagból mindig friss készítményeket kell alkalmazni, kivéve, ha az anyag tárolás soránvaló stabilitása bizonyított.

VIZSGÁLATI KÖRÜLMÉNYEK:
Oldószer/vivőanyag:
Az oldószer nem okozhat toxikus hatásokat a kiválasztott dózisok mellett, valamint nem alkalmazható olyan anyag, amely gyaníthatóan kémiai reakcióba lép a vizsgált anyaggal. Jól ismert oldószerektől eltérő oldószerek/vivőanyagok használatakor azok felhasználását alá kell támasztani az összeegyeztethetőségüket bizonyító adatokkal. Amennyiben lehetséges, először valamilyen vizes oldószer/vivőanyag használatát kell megfontolni.
Kontrollok:
Mindkét nemhez és minden kísérlethez egyidejűleg pozitív és negatív (oldószer/vivőanyag) kontrollokat alkalmaznak. A vizsgált anyaggal való kezelés kivételével a kontrollcsoportokba beosztott állatokat azonos bánásmódban kell részesíteni a kezelt csoportokban lévő állatokkal. A pozitív kontrolloknak in vivo szerkezeti rendellenességeket kell létrehozni expozíciós koncentrációban úgy, hogy észlelhető legyen a növekedés (a háttérhez viszonyítva). A pozitív kontrollkoncentrációkat úgy választják ki, hogy a hatás egyértelmű legyen, de ne lepleződjön le azonnal a kódolt tárgylemezek identitása a leolvasásnál. Elfogadható, hogy a pozitív kontroll beadása a vizsgált anyag beadási módjától eltérjen, és hogycsak egyetlen mintavételre kerüljön sor. Adott esetben azon pozitív kontrollanyagok használatát kellmegfontolni, amelyek a vizsgált anyaggal azonos osztályba tartoznak.

Minden egyes kezelt és kontrollcsoport nemenként legalább öt elemezhető állatot tartalmaz.

KEZELÉS LEFOLYTATÁSA:
A vizsgált anyagot lehetőleg egyetlen alkalommal adják be. A vizsgált anyagot két adagban is be lehet adni, ugyanazon a napon két alkalommal néhány órás időközzel, nagy mennyiségű anyag beadásának megkönynyítésére. Más adagolási módok alkalmazását tudományosan indokolni kell. Ha a vizsgált anyagot ugyanazon napon adják be, mintákat két különböző időpontban kell venni. Ezután az állatokból mintákat kell venni megfelelő időközönként. A sejteket ki kell nyerni a csontvelőből, majd elemezni kell azokat a kromoszóma-rendellenességek megállapítása céljából.

EREDMÉNYEK MEGÁLLAPÍTÁSA:
Az egyes állatok adatait táblázat formájában kell megadni. A kísérleti egység maga az állat. Minden egyes állat esetében fel kell jegyezni az értékelt sejtek számát, a sejtenkénti rendellenességek számát és a szerkezeti kromoszóma-rendellenességget mutató sejtek arányát. Fel kell sorolni a szerkezeti kromoszóma-rendellenességekkülönböző típusait a számukkal és gyakoriságukkal együtt kezelt és kontrollcsoportonként.

EREDMÉNYEK ÉRTÉKELÉSE ÉS ÉRTELMEZÉSE:
Különböző kritériumok léteznek a pozitív eredmény meghatározására, ilyen például a kromoszómarendellenességekkel rendelkező sejtek számának növekedése a dózis függvényében, vagy egyetlen mintavétel alkalmával egy meghatározott dózis mellett a rendellenességet mutató sejtek számának egyértelmű növekedése. Először meg kell vizsgálni az eredmények biológiai jelentőségét. Statisztikai módszerek használhatók avizsgálati eredmények értékelésének elősegítésére