A Streckeisen diagramot a magmatikus kőzetek makroszkópos és mikroszkópos kőzethatározásához használják. Albert Streckeisen dolgozta ki és publikálta 1976-ban és 1978-ban, ma pedig általánosan elfogadott és használatos rendszer. A rendszert mélységi kőzetekre dolgozta ki, de egyes nagy kőzetüvegtartalmú vagy nagyon finomszemcsés kőzetekre is használatos. A rendszer a kőzetek modális ásványos összetételén alapul (vagyis a kőzetalkotó ásványok térfogatszázalékos eloszlásán). A kőzetek osztályozásánál a kőzetalkotó ásványokat az alábbi öt csoportba osztjuk:Q = kvarc, A = alkáli földpátok, P = plagioklász, F = földpátpótlók (foidok), M = színes (mafikus) elegyrészek.
Amennyiben a színes elegyrészek aránya <90 (M<90), a színtelen elegyrészek alapján osztályozzuk a kőzeteket. Az osztályozást a QAPF diagramban (alaplapjukkal egymással szembefordított egyenlő oldalú kettős háromszög diagram) végezzük. Az osztályozás elve az, hogy a Q és az F csoport ásványai egyidejűleg nem fordulhatnak elő ugyanabban a magmás kőzetben elsődleges képződési módon, mert az olvadékban a többlet SiO2 a földpátpótlóval reakcióba lép és földpátot hoz létre. Ezért egyféle magmás kőzetben maximálisan három csoport ásványai fordulhatnak csak elő.
http://petrology.geology.elte.hu